Portré könyv jelent meg kapusiskolánk szakmai vezetőjéről

Ha nem lenne totális képzavar, akkor azt írnánk, hogy egy igazi standupos a kapusok között, pedig a futballistamondás úgy tartja minden kapus egy kicsit bolond és/vagy vasutas. Ma showman-nek neveznénk, aki élőben látta védeni, annak felejthetetlen élmény jelentett minden előadása még a betonkoszorús, régi stadionban. Ha valaki azt gondolná, Hegedüs Péter ettől megsértődik, nagyot téved, a könyv borítóján így fogalmazta meg ars poeticáját

„Bohóc volt a becenevem, és ez engem egy percig sem zavart. Ne, felejtsük el, hogy a bohóc egy művész, aki nevettet és szórakoztat. Én mindig arra törekedtem, hogy aki a nézőtéren ül, jól érezze magát."

És ez így is történt - a kapus pályafutását a könyv szerzője mellett Török Péter, a Haladás egykori vezetőedzője és egykori MLSZ-főtitkár, Halmosi Zoltán a HVSE és a magyar válogatott volt kiválósága, Király Gábor, a 108-szoros válogatottsági rekorder kapuvédő idézte fel a bemutatón. Sztorik sokaságát idézték fel a résztvevők, mi pedig rákérdeztünk arra a városi legendára (ami Szombathelyen és Berlinben is tartja magát), hogy a mester (Hegedüs) és tanítványa (Király) éles meccsen is kipróbálták, milyen úgy támadás indítani, hogy kidobást kapufára vágják és onnét kerül a mezőnybe a labda. Hegedüs esetében még egy történet tartja makacsul magát, hogy valódi lenne: kedvenc mutatványa közben (a dereka körül tekergette nyolcasokban a  labdát) egyszer behajította a sarokba a játékszert. Sokan úgy emlékeznek ez volt a Péti MTE ellen 8-1-re megnyert meccs becsületgólja.
 
Hegedüs Péter elárulta, nemrég ezzel állították meg, a néző még a meccsre is emlékezett. De hiába: bajnoki meccsen nem történt ilyen, egy főiskolai napon tartott bulimeccsen viszont igen, mintegy közkívánatra. Amúgy Török Péter edzője előre beárazta a mutatványt: akkor komoly összegnek számító 10 ezer forintba és a komplett csapatnak járó vacsorameghívásba fájt volna. A kapufás indításból annyi az igazság, hogy Hegedüs gyakran felpattintotta az akkori, szögletes felső lécekre a labdát, ami onnét hullott vissza a kezében. (A mostani szerkezeteknél már nem próbálnám meg, tette hozzá a kapus.) Egyszer a kapufa tövére dobta a labdát, ami aztán a szélsőhátvéd elé került - ha már így esett, mondtam a Presszellernek, hogy akkor most mehet is, idézte vissza az esetet Hegedüs. 

Király Gábort is elkísérte a legenda: amikor Berlinbe került, megkérdezték az újságírók, kit tart a példaképének. Bemondta az őt felkészítő Hegedüs Péter nevét, és amikor a miért felől érdeklődtek, akkor azt felelte: mert a kapufáról szokott indítani. A lap másnap azzal a címmel jelent meg: Király Gábor felső lécről indítja a Hertha támadásait. A klub edzője csak annyit reagált, ha meccsen megpróbálja, az volt az utolsó találkozója a klub színeiben. Király egyszer azért megkísértette a sorsot: 

„Amikor harmadikak lettünk a  Herthával és az utolsó meccsen nagyon megvertük a Hamburgot, 5-1-nél a kapu fele fordultam és úgy tettem, mintha elindítanám a mozdulatot. Érezni és hallani lehetett, hogy 70 ezer ember egyszerre kap levegő után, és elhallgattak egy-két másodpercre, de ennyi volt. Azonban tőlem is gyakran kérdezik még, sőt még látni is vélték: olyan legenda lett, amit elhisznek."

Ezek a történetek is jelzik a két kapus közötti szoros köteléket (Király Gáborról akkor hallottam először, amikor megszületett, éppen Kaposvár-Haladás meccs, emlékezett vissza Hegedüs Péter), az önéletrajzi összeállítás alcíme így hangzik: Aki király volt Király előtt. 

A több fejezetből és interjúból álló kötet végig kíséri Hegedüs Péter pályafutását, külön megemlékezik a metrófogantyús Fradi-meccsről, a különös bundaesetről, szó esik a családról és magánéletről is.

A könyv szerzője Gál László, aki alapítója, majd 2020-tól elnöke a Halmay Zoltán Olimpiai Hagyományőrző egyesületnek és tagja az Olimpiatörténészek Nemzetközi Társaságának, több kötet szerzője.