25 szezon megélt tapasztalata

Néhány érdekes kérdés és válasz a csakfoci.hu nagyinterjúból Király Gáborral. A teljes cikk itt érhető el!

1. Nemrégiben szerződést hosszabbítottál, így akár 43 éves korodig is védhetsz, de a szerződésed úgy kötötted, hogy közben is bármikor abbahagyhatod. Fenyeget ez a veszély?

– Szándékosan készítettük úgy a szerződést, hogy ha úgy hozza az élet, szezon közben is abbahagyhatom a játékot. Amit viszont biztosan tudok, hogy amíg azt érzem, meg tudok újulni, addig csinálom.

.....

5. A Haladásról váltsunk a magyar futballra. Te látod, miért nem jutunk egyről a kettőre?
– Igen, látom… De nehéz erről beszélni addig, amíg nem vagy biztos abban, a közeg akar-e tanulni. A jelszó sokszor az, hogy “gyere, segíts, mert van tapasztalatod”. Aztán ha ott vagy, akkor esetleg már azt mondják, “mondd azt, amit mi akarunk, és akkor egységesek leszünk”. És ha ezek után azt mondod, lehet, nem mindenben értünk majd egyet, akkor már nem olyan lelkes mindenki. Érthető ez így? Ilyen közegben nem egyszerű alkotni. Pedig láthatjuk, milyen őrületet okozott a tavalyi Eb. Miért? Mert hosszú idő után kitartottak a magyar futballban bizonyos gondolatok mellett. Azt mondták, 5 hét lesz a felkészülés, mert annyi kell. Ha ezt a megszokott módon kezelték volna, akkor nem tartottak volna ki mellette. Mert jöttek most is a hangok, hogy nem is kell ennyi, az osztrákok is csak 10 napot készülnek. Aztán megvertük őket. Akkor ki is csinálta jól? Mi, mert mi akartunk jobban felkészülni, mert azt mondták, most inkább csináljuk végig. De általában nem ez a jellemző, mindig sóvárgunk az új iránt, mindig új filozófia, a változatosság kell, és ha abba már belekaptunk, esetleg jönnek a nehézségek, már nem is akarjuk annyira. A jó munkához türelem kell, a németek 8-10 év alatt építették fel a futballjukat, közben folyamatosan építették a következő generációkat is. Azt nem mondom, hogy a hibákat nem kell kijavítani, ha vannak, de kint nem dobják el 2-3 év után, amit elkezdtek, ránk ez nem jellemző.

11. Nemrégiben beválasztottak a Herthánál az évszázad álomcsapatába. Igaz az, hogy amikor a berliniek először láttak, akkor 5 gólt kaptál a Haladásban? Tudtál róla, hogy figyelnek?
– Az utánpótlás válogatottnál figyelt fel rám a Hertha, nem a Haladásban, és nem ötöt, hanem “csak” négy gólt kaptam azon a találkozón. Nem tudtam egyébként, hogy figyelnek. Ez a szavazás azért is jelent nekem sokat, mert keményen megdolgoztam érte. Azt hiszem, már kilencedszer voltam kezdő a berlini stadionban, de még akkor is az elődömet, Fiedlert éltették a drukkerek, pedig kifejezetten jól ment a védés. Akkor megtanultam, hogy légiósként háromszor-négyszer annyit kell teljesíteni, mint egy hazainak, és akkor elfogadnak. Ez alázat nélkül nem megy.

20. Igaz, hogy még Michael Jordan is inspirált ezen a téren?
– Igen, mert rákényszerültem. Rólam elterjedt, hogy szeretek kifutni a beadásokra, és egy idő után erre készültek az ellenfelek. Pontrúgások előtt például folyamatosan lefogták a kezemet, vagy egyszerűen a csatár csak kitette a két karját, amivel meg tudta akadályozni azt, hogy én könnyedén fel tudjam emelni a karjaimat a beadásoknál. Nagyon sok estém ráment, hogy valami megoldást találjak erre. Mivel Jordan nagy kedvencem volt, és beugrott, hogy alighanem az ő kezei ellen is bevetnek minden létező trükköt, ezért megnéztem tőle rengeteg videót. Láttam, milyen trükkökkel volt képes kiszabadítani magát, hogy a labdához férjen. Elkezdtem edzésen gyakorolni, és később ebből építkeztem. De Angliában például öt meccsenként arra kényszerültem, hogy az addig megszokott pozíciómat megváltoztassam. Épp a WBA ellen játszottunk, amikor mentem volna a szokásos helyemre a pontrúgás előtt, de Kanu centire pontosan már ott állt. Hiába próbáltam ide-oda állni, sehol nem volt tökéletes. Ezek után nem is fértem a labdához, így nem értem oda, ahová kellett, de Moore az üres kapu fölé fejelt.

Meccs után árulta el Gera Zoli, hogy minden mozdulatomat, szokásomat kielemezték előtte, és Kanu egy héten keresztül azt gyakorolta, hogyan foglalja el azt a pozíciót, ami az én helyem lenne. Erre mondom én – és talán ebben semmi túlzó nincs -, de közel 25 élvonalbeli szezon után a futballmeccsen az összes előforduló szituációban voltam már, így ha esetleg egy-egy helyzetben kinyitom a szám, azt nem azért teszem, hogy okoskodjak, hanem mert segíteni akarok.