Királyi pályafutás - nagyinterjú a hazatérő kapussal (képgalériával)

"A Haladástól indultam, ide térek vissza"

Április elsején 39 éves lettél. Emlékezetes marad a születésnap, hisz bejelentetted hivatalosan, hogy vége a külföldi karrierednek, hazatérsz Szombathelyre. Majd két évtized után jöttök a családdal haza.

-Igen , 18 évet töltöttünk külföldön. A gyerekek ott is születtek. Nagyon sokat tanultam a csapataimtól: Hertha BSC, Crystal Palace, West Ham United, Aston Villa, Burnley, Leverkusen, 1860 München, és utolsó állomásként a Fulham.  Rengeteg minden történt, nagyon sok emberrel találkoztam. Mindig motivált voltam. Most pedig úgy éreztem eljött a pillanat, hogy kimondjam : vége a külföldi karrieremnek.

A Haladástól indultál és a hírek szerint ide is térsz vissza.

-Igen, a kör bezárul. 5 éves koromtól 21 éves koromig a Haladásban nőttem fel, a gyerek, a serdülő és a felnőtt korom elejét itt töltöttem. A kötődés nagyon erős. 18 éves külföldi kitérő után jövök haza, hogy a tapasztalataimmal segítsem az anyaegyesületemet.

Amikor majd két évtizeddel ezelőtt eligazoltál a Herthához, akár az is benne volt, hogy fél év múlva visszajössz. Na ehhez képest igazán hosszúra nyúlt a kitérő. Álmodoztál erről Derkovits lakótelepi –gyerekként?

-Nem, én mindig úgy gondoltam, hogy dolgozni kell és a lehetőségek majd jönnek velem szemben. Annak idején fel voltam készülve, hogy akár 1 vagy 2 év után azt mondják, hogy nem, és akkor tudtam volna, hogy nekem magas ez a léc, folytattam volna a munkát itthon a Haladásnál. De évről évre újból meghosszabbították a szerződéseket, jöttek az újabb kihívások.

Király Gábor fiatal felnőttként a Haladásban

"Rengeteg plusz munkát végeztem Németországban"

Milyen alapokkal tudtál külföldre szerződni? Nagy volt az ugrás a magyarból a német élvonalba?

-Én gyerekként nem foglalkoztam mással csak a focival. Jó emberek jó szakemberek vettek körül, minden alapot megkaptam Magyarországon, ebből kellett mindig tovább fejlődnöm. Nem adták ingyen, de egy idő után választhattam a csapatok közül. Mindig a klubok kerestek, jelentkeztek értem, és  ez nagy megtiszteltetés.  A Herthába második számú kapusként kerültem ki 21 éves koromban. Nekem akkor megmondták , hogy a nyelvet kell megtanulnom, a kultúrát megszoknom ezért egy évig nem fogok védeni. Ehhez képest a 7. meccsen már szerepeltem, mert nem ment jól a csapatnak, kellett a frissítés, a bemutatkozás pedig olyan jól sikerült, hogy ott ragadtam a kezdőben. Hozzáteszem, rengeteg plusz munkát kellett végeznem, például futni, erőnléti edzéseket végezni. Én a cooper tesztnél, 12 percnél hosszabb futást nem végeztem Magyarországon, ellenben Németországban félóránál kezdődik  és általában 1.5 órát kell futni. Meg is lett az eredménye , a Herthával Bajnokok Ligájában, UEFA kupában játszottunk.

A Hertha szurkolók Király utolsó berlini meccsén magyar felirattal búcsúztak: "Hét évig királyunk voltál, köszönjük Gábor" - a kapus nagyon meghatódott a szép gesztustól

Akkor jött Anglia…

-Hét év után jött el a pillanat, hogy váltsak. Angliában szerettem volna körbenézni. Első magyar kapusként  a Premier ligában a Crytsal Palace-színeiben léptem  pályára. Abban az idényben Petr Chech mögött a második legjobb kapusnak választottak. Ez azért is érdekes, mert a Chelsea bajnok lett, míg mi kiestünk az élvonalból. Aztán az Aston Villa , a West Ham United két év Burnley következett. Négy év alatt védtem 148 mérkőzést úgy, hogy nem is mindig játszottam. Az angol ritmus, a heti két mérkőzés az ezzel járó pszichés nyomás és terhelés ugyancsak értékes tapasztalat volt.

Ezért is tértél vissza Németországba?

-Visszahívtak, jöttem, és  Leverkusen után 5 csodálatos évet töltöttem az 1860 München színeiben. Megismertem a Bundesliga 2-őt, amely egy nagyon erős bajnokság. Furcsát mondok, itt nem a nagy sztárok játszanak ,de fiatal, tehetséges labdarúgók , akik majd idővel minőségi játékosok lesznek. Sokkal kiszámíthatatlanabbak, nehezebb védeni ellenük. A sechzig szurkolók többször a legjobb játékosnak választottak, a 2012/2013-as szezonban a másodosztály legjobb kapusa lettem. Jó emlékek. De a Fulham tavaly visszaszólított Angliába, fiatal kapusok mellé. Jól éreztem,érzem magam Londonban is. Volt ajánlatom Amerikából és Németországból újra, de én azt hiszem annyi szituációval, új helyzettel találkoztam már, hogy ideje inkább hazafelé vennem az irányt.

Hatalmas öröm az 1860 Münchennél egy kifogott tizenegyes után a kupában

Legendás ellenfelek, sokat jelentő mosoly

Ha már sztárok! Ne sértődj meg, de lassan két nemzedék lecserélődött időközben melletted. Ezért fordulhatott elő, hogy két magyar kapitánnyal Lothar Matthaussal és a mostani vezetővel, Dárdai Pállal is léptél együtt pályára. De Figo, Rivaldo is volt ellenfeled, csakúgy, mint Christiano Ronaldo.

-Felemelő érzés, és nagyon jó emlék, ha visszagondolok a klasszisok elleni meccsekre.  Hagi, Rivaldo, Figo, Rooney, Lampard ellen játszhattam és folytathatom a sort. Vagy Norvégiából Rekdalt említeném, akivel ellenfélként a válogatottban léptünk pályára, de sokáig együtt játszottunk a Herthában. Dárdai Palit említetted, ővele 12 éves korom óta nem volt olyan év, hogy ne játszottunk volna a Haladás –Pécs meccseken és az utánpótlás válogatottakban, majd a Herthában 7 évet töltöttünk el csapattársként, most ő a szövetségi kapitányom. Összefonódott a pályafutásunk. De Oliver Recket sem hagyom ki, aki egy kiváló kapus volt. Játszott a Werder Bremenben, és a Shalke-ban is szenzációs teljesítményt nyújtott. Ővele legutóbb úgy találkoztunk, hogy ő már edző volt, és egy szögletrúgásnál kijöttem egy kicsit a kapuból, a kispad felé pillantottam, összenéztünk és elmosolyodtunk,  szavak nélkül is tudtuk, mit gondol a másik.  Jens Lehmann pedig egyszer úgy dicsért, hogy nem vette észre hogy beléptem a Shalke öltözőjébe, épp rólam beszélt, hogy milyen dinamikus, jó kapus vagyok. Később az Arsenal-Crystal Palace meccseken egymás ellen játszottunk. Rengeteg sztori van, hisz hosszú idő volt ez a 18 év.

Cristinao Ronaldoval szemben még Angliában

Azt minek tulajdonítod, jó adottságnak vagy a nagy odafigyelésnek , hogy ennyi idősen is remek formában tudod magad tartani?

-Az  ember 30 fölött másként gondolkodik, főleg 35 fölött igyekszik jobban vigyázni magára, 39 évesen pedig már tényleges oda kell, hogy figyeljen. Szerencsés vagyok, mert nem voltam sérülékeny.  Műtét miatt 2 hetet hagytam ki mindösszesen az egész pályafutásom alatt, és a Burnley egyik évét leszámítva végig dolgoztam és védtem az elmúlt 22 évben. Hisz 17 évesen már a Haladásban védtem NBI-ben , most 39 vagyok.

Ezt akárhogy is számoljuk legalább három kapusiskola. Melyik feküdt neked igazán?

-Talán a német, hiszen kreativitásban ott engedik érvényesülni a kapusokat. Angliában le van egyszerűsítve a kapus szerepe, a német foci technikásabb. Ezáltal a kapusnak többször kell a játékba avatkozni lábbal. De Anglia is kihívás volt és úgy hiszem a stílusomat az ottani rendszerhez tudtam igazítan.

Sokat kihoztak az újságírók Király szürke mackójából, itt egy a Bild által a fotózásra szabatott óriás melegítőben

Az Európát bejárt szürke mackó marad!

Az itthoni sport utáni életedet jó előre elkezdted tervezni. Vegyük például a Kapusiskoládat. Akkor most a diákok számíthatnak arra, hogy Király Gábor korrigálja egy-egy mozdulatukat?

Természetesen. Nem csak a nevemet adom, én aktívan így is részt vettem az iskola működésében, ezután pedig jelen is tudok lenni a programokon. Én vállalom a felelősséget, bár csodát nem tudok tenni, de a tapasztataimat át fogom adni azoknak, akik erre kíváncsiak.

A gyerekeidnek  hazajönni is egy kaland lesz , hisz ők 18 év alattiak, a szüneteket leszámítva nem éltek még itthon. Viktória és Mátyás közül utóbbi szintén focizik. Tudod már hol folytatja?

-Ő Németországban nőtt fel, aztán ismét Angliába tettük át a székhelyünket. Így ismeri mind a két stílust, saját bőrén tapasztalja. Azért a nyári szünetekben Szarka Zoli bácsi és Hegedüs Péter-az én egykori kapusedzőim-foglalkoztak vele. Nem idegen neki tehát ez a közeg. Szeret dolgozni, nagyon nem bánja, ha esik az eső, hó van, fagy van, vagy 40 fok. Az mindegy, hol fog védeni vagy védeni fog-e, én mindenben támogatom, amit szeretne. Tehetsége van, de  azt nem lehet tudni, hogy ez mire lesz elég.

Azt viszont lehet tudni, hogy Matyi is szürke mackóban véd, apukáját követve. A Haliba visszatérve gondolom már nem változtatsz a „branden”.

-A Haladásból indult a szürke nadrág, mondhatom bejárta Európát, az európai labdarúgást, a következő pár évben sem válok meg tőle, továbbra is hordani fogom.