Amikor a Haladásnak szurkolt 80 ezer ember a döntőben…

Török Péter, a Haladás labdarúgó csapatának egykori vezetőedzője és Sarlós László, technikai vezető köszöntötte a megjelenteket a jubileum alkalmából. 30 évvel ezelőtt, 1983 márciusában majd egy hónapot töltött dél Indiában, Cochin-ban a Haladás labdarúgó csapata, és megnyerte a Nemzetközi Nehru Kupát, története egyik legnagyobb sikerét elérve.

Több magyar nagy csapat visszamondta az indiai szereplést, hisz a tavaszi szezon kezdetén kellett elutazni az ázsiai országba, ám a kiesés közelében lévő szombathelyi Haladás egykori vezetőedzője kis gondolkodás után igent mondott a felkérésre. Török Péter úgy gondolta, önerőből nem tudna részt venni a gárda egy ilyen nemzetközi tornán, ezért érdemes megragadni a lehetőséget. Kemény téli alapozás után indult a 35-40 fokos hőségbe a Haladás labdarúgó csapata, és végül csak nyert minden szempontból a tornán való részvétellel.

Az olimpiai válogatott Haladás csapat a megnyert Nehru trófeával már itthon a Haladás pályán

 A Haladás vereséggel kezdte ugyan a tornát, de ellenfelei ekkor örülhettek utoljára: az olasz olimpiai válogatottat 3-1-re, az indiai válogatottat 2-1-re, majd a románokat 3-1-re, végül a döntőben Kínát 2-1-re verte a Hali. A tornagyőzelem és az, hogy a döntőben 80 ezer ember a Haladás csapatának szurkolt a stadionban, jót tett a zöld fehéreknek, a hazaérkezés után sorra nyerte a bajnokikat, és végül a nyolcadik helyen zárta az NB I-es idényt.

 A 30 éves  jubileumi találkozóra az akkori csapat nagy része eljött: Dobány Lajos, Hegedüs Péter, Horváth Imre, Vörös Csaba, Király Ferenc, Kiss György, ifj. Szarka Zoltán, Hauser Tibor, Szabó Ferenc és Görög István. Egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni Nagy József, Pásztor Ferenc, Fitos József, és Presseller Tamás a 18 fős játékos gárdából.

Egy perces felállással emlékeztek azokra az egykori játékos társakra, akik már meghaltak, és nem lehettek jelen a Nehru Kupa jubileumi találkozón: Kulcsár Ferenc, Papp István, Eller Arnold, Hegyi Imre.

Mini interjúk a találkozón résztvevőkkel:

 Török Péter (fotó: Vas Népe)

- Egy teljesen ismeretlen miliőbe csöppentünk, ezért nehéz volt alkalmazkodni a körülményekhez, de hamar belejöttünk, és az eredmények is jól alakultak. – mondta Török Péter vezetőedző. A torna végén már kétnaponta játszottuk a meccseket, de a kemény téli alapozás után jó volt az erőnlétünk, a hatalmas hőség ellenére is jól bírtuk az iramot, ez volt az egyik nagy erősségünk a viadalon. Emlékszem egy pénteki délutánon értünk haza Indiából, és hiába szerettünk volna halasztani, szombaton már bajnokink volt a Honvéd ellen. A negyven fokos hőségből hazaérve másnap havas esőben, jeges pályán játszottunk a kispestiekkel, és ekkor ugyan még kikaptunk, utána viszont sorozatban jöttek a győzelmek - idézte vissza a torna utóéletét Török Péter.

Király Ferenc

-Sok történet felelevenedett a találkozón- mondta Király Ferenc, középpályás. Jó volt találkozni, beszélgetni a társakkal, nagy kaland volt nekünk az indiai utazás. Én megsérültem, így nem tudtam játszani, de rengeteg sztorit kötök a majd egy hónapos túrához. A szegénység és a mérhetetlen gazdagság együtt volt jelen Indiában. De nemcsak a régmúltról beszélgettünk szombaton, kielemeztük a jelenlegi labdarúgást is. –tette hozzá Király Ferenc.

Horváth Imre (középen) Fotó: Budai 

-Tengerparti városban voltunk dél Indiában, Cochin városában - idézte fel a történteket Horváth Imre, a csapat egykori tagja. Nekünk „minden igényt kielégítő” szállodánk volt, a falon futkosó házi gyíkok megették a szúnyogokat és bogarakat, így nem kellett moszkító-hálós ágyban aludnunk. Elképesztő volt a közlekedés, európai szemmel tiszta káosz. A döntőben 80 ezer –több, mint a mai szombathelyi lakosság – előtt  játszottunk és az indiaiak nekünk szurkoltak. A stadionban volt külön női szektor, és ott lengedezett a magyar zászló a fináléban, az már nem derül ki soha, hogy honnan került elő. Óriási élmény volt.- zárta szavait a hátvéd.  

Hegedüs Péter 

- Elsőre nagyon csodálkoztak, amikor bemutattam egy-két trükköt, például a derekam körül forgattam a labdát, vagy balra néztem és jobbra dobtam ki a mezőnybe, később viszont már kifejezetten igényelték, sőt követelték a show-t.-mondta Hegedüs Péter, kapus, aki a helyiek kedvence lett.  Rengetegen kijöttek a meccsekre, volt, hogy nyolcvanezer ember előtt játszottunk, ez elképesztő módon feldobott engem, ennek köszönhettem, hogy tényleg jól ment a védés- mesélt a kinti élményekről a hatvanadik születésnapját nemrég ünneplő kapus, a Király Gábor Nemzetközi Kapusiskola szakmai vezetője. - A meccseket este nyolckor rendezték a rekkenő hőségben, edzeni csak éjféltájban tudtunk.. Abban, hogy végül itthon is sikeres tavaszt produkáltunk, nagy szerepe volt az indiai élményeknek, a torna tovább erősítette az amúgy is remek közösséget - tette hozzá a kiváló kapus.